"Általában egy verseny előtt a fotózás nagyon fárasztó, és kemény feladat végigcsinálni, de Dave-el mindig szívesen dolgozok. Néhány dologról amiket a fotózásokon csináltunk nem beszélhetek, mert történtek őrültségek, de ami belefér azt elmondom. Hol is kezdjem...? Elmesélem az első fotózásomatmat Dave-el, amin az ex-feleségem, Kelly Grundy - aki fitness modell - is részt vett.
Kocsival követtük Dave-et az fotózás helyszínére, Malibu beach-ről kifelé. Dave vezetéséről annyit, hogy mindig ott megy, ahol éppen kedve tartja, és ez legtöbbször a szembejövők sávja. Egyszercsak egy jókorát fékezett, rákanyarodott a járdára, majd kipattant a kocsijából, ami közben tovább gurult, és arról kiabált valamit, hogy micsoda remek ötlete támadt. Kelly és én csak ültünk a kocsiban, és azon törtük a fejünket, hogy mi a fészkes fenét csinál, amikor odarohant hozzánk, és megkérdezte, hogy adunk-e neki kölcsön egy dollárt, hogy tudjon venni egy almát. Persze adtunk Dave-nek egy dollárt, és rövidesen már szaladt is vissza egy zöld almával. Megmutatta nekünk, és megkérdezte mit gondolunk róla, aztán beugrott a kocsiba, és visszakanyarodott az úttestre. Amikor végre megérkeztünk a fotózás helyszínére, elkezdett az almáról beszélni, és azon gondolkodni - hangosan - hogy nem lett volna-e jobb választás egy piros alma. Nekem ez egy kicsit elvontnak tűnt, úgyhogy csak mosolyogtam, amíg ő az alma színén tépelődött, de a végeredmény egy fantasztikus fotósorozat lett, amivel címlapra is kerültem, méghozzá a zöld almával a kezemben. Azóta is eltűnődöm néha, vajon mi lett volna, ha egy pirosat válazt a zöld helyett?
Egy másik alkalommal történt, amikor Dave testvére, Pete is velünk jött. Ha ez a két srác összekerül, akkor abból csak valami vicces kerekedhet ki. Hátul ültem a kocsiban, Dave és Pete pedig a szokásos őrült sztorijaikkal gyilkoltak. Már úgy éreztem magam, mintha legalább egy hete mennénk, ezért a srácok úgy döntöttek, hogy megállunk enni. Éppen arról beszéltek milyen kemény dolog a diéta, amikor lehúzódtak egy McDonald'snál, és 
megkérdezték mit kérek. Beálltak a sorba az autós kiszolgálónál, és elkezdtek ordítozni a rádióba, - amivel rendelni szokás - de nem rendeltek, hanem kiabáltak a sráccal, és azt kérdezgették, hogy mit kér tőlük. Szerencsétlen totál összezavarodott, én pedig hülyére röhögtem magam a hátsó ülésen. Ez ment egy pár percig, majd leadták a rendelésüket. Elértünk végül a fotózás helyszínére. Át kellett sétálnunk egy mezőn, ami akkora volt, hogy simán eltévedhettünk volna, de aztán egy jó órás túrázgatás után megérkeztünk a semmi közepére, egy régi épülethez. Fogalmam sincs hogyan találták ezt a helyet. Átmásztunk ezután a kerítésen, ami legalább 3 méter volt. A két testvér úgy kúszott fel rá, mintha egész életükben ezt csinálták volna, ezzel szemben én nem másztam kerítést körülbelül 10 éves korom óta, de azért csak átvergődtem rajta valahogy. Ekkor Dave azt mondta: ha jönnek a zsaruk különválunk, és a kocsinál találkozunk. Azt sem tudtam merre van egyáltalán a kocsi, mindenfelé csak füvet láttam. Elkezdtük tehát a fotózást, és jól is ment, de Dave úgy gondolta, hogy nem elég a fény, úgyhogy azt mondta várjak bent, amíg ők kimennek. Néhány pillanat múlva hallottam egy hatalmas puffanást, és látom hogy Dave ütött egy lyukat a falba. Bedugta a fejét, körülnézett és azt mondta: Igen, így sokkal jobb. Akkor készültek azok a képek, amik azóta is a kedvenceim.
Egy másik alkalommal történt, hogy fotózás közben elsétált mellettünk egy férfi óriási kutyákkal, Dave pedig egyszerűen odaszaladt hozzá, és megkérdezte, hogy kölcsönkérheti-e őket. A srác mondta, hogy nincs akadálya, de elég idegesek, úgyhogy nem tudja garantálni, hogy nem fogják megtámadni. Dave erre nemes egyszerűséggel rám mutatott, és azt mondta: Ő lesz a kutyákkal, nem én. Nos, ezek az állatok annyira nagyok voltak, hogy sokkal jobban hasonlítottak lovakra, mint kutyákra. Amikor leültem közéjük, Dave kiabált és integetett, mondván lazítsak, és viselkedjek természetesen. Persze egész végig be voltam szarva, szinte még ahhoz is túlságosan paráztam, hoy egyáltalán megmozduljak, Dave pedig csak mondogatta, hogy lazítsak, csináljam ezt, csináljam azt. Visszagondolva végig sokkban voltam, de a fotók közül ami ott készült, az egyik egy duplaoldalas poszter lett, egy nagy magazinban."