A polgárháborúnak immáron fél évszázada vége. Az Amerikai Egyesült Államok sosem látott növekedésben van, bevándorlók egész hada érkezik naponta a tengeren túlról, a gyárak számolatlanul veszik fel a munkaerőt. A keleti partot már az olaj és az acél mozgatja, épül az elektromos hálózat, felszálltak az első házi tervezésű repülők, a gazdagabbak pedig automobilokkal róják New York macskaköves utcáit. A fejlődés megállíthatatlanul tör be a mindennapokba, az ország déli részén viszont még mindig koszos, elhagyatott prériket találni, amerre csak a szem ellát. Ez a vidék még a lóháton közlekedő banditák, az öntörvényű sheriffek, és a kétkezi munkát végző farmerek otthona, ahol mindennaposak a kocsmai lövöldözések, a bankrablások, és a pajtagyújtogatások. Lassan azonban mindennek vége szakad. 1911-et írunk, a cowboyok a végnapjaikat élik.
John Marston igazi vadnyugati fegyverhős, a rosszfiúk közül is a legrosszabb. Rabol, csal, fosztogat, hazudik, és nem riad vissza semmitől, ami egy kevéske dollárt is hozhat a zsebébe, legyen az bármennyire is mocskos munka. 
A törvényen kívüli banditák életét éli, a préri az otthona, egy napon azonban utoléri az igazságszolgáltatás keze, és véget vetnek az ámokfutásának. A hozzá hasonló kutyákat legtöbbször börtönbe vetik, vagy egyszerűen lelövik a sivatag közepén, Marston azonban ezeknél sokkal komolyabb büntetést kap. A jó oldalon harcolva le kell számolnia az összes régi cimborájával, fel kell adnia mindenkit, akiben valaha is bízott, családját pedig addig nem láthatja viszont, míg le nem szállította a bíróságnak Bill Williamsont, a környék legveszélyesebb bandájának vezérét. Hősünk nem ismeri a becsületet, így azonnal belemegy az alkuba, azonban amikor felkeresi régi társait, azok nem haboznak sokat, és egy kisebb szóváltást követően golyót eresztenek a mellkasába.
Marston órákig fekszik eszméletlenül a homokban, amíg rá nem talál egy arra tévedő szekér. Nem sokkal később egy faházban ébred, a sebe ellátva és bekötözve, mellette egy fiatal parasztasszony serénykedik, ő pedig érzi, hogy kapott egy második esélyt az élettől. Megmentették, az önzetlen idegen nő az otthonába fogadta, nem is törődve azzal, hogy egy láthatóan rossz életű, whiskey-től bűzlő banditáról van szó. A cowgirl kedvessége egy új embert varázsolt a rosszfiúból, hősünk már nem gondolkodik azon, hogy miként húzhatna hasznot a helyzetből, 
hálával tekint a világra, és elhatározza, hogy kerüljön bármibe is, de előkeríti Rettegett Billt, leszámol a múltjával, és végleg visszavonul, a családjával együtt. A cél nemes és tiszta szívű, a munka nehezebbik fele azonban ránk hárul. Útnak kell indulnunk, bele a végtelen pusztaságba, ahol nincsen más, csak homok, kő, és fegyverropogás. Bele a Red Dead Redemption világába.
A Rockstar legújabb játékában ennek a vadregényes történetnek lehetünk a hősei. Lóháton utazva teljes szabadságot kapunk, hatalmas területeket járhatunk be, a minket körülvevő préri pedig minden részletében él és lélegzik. A sivatagban farkasok és musztángok keresztezik az utunkat, a hegyekbe érve medvékkel és szarvasokkal találkozhatunk, de a városokban is zajlik az élet, legyen nappal, vagy éjszaka. A helyi sheriff mindig dolgozik valamin, a bankban hatalmas pénzek cserélnek gazdát, a kocsmában folyton van egy szabad hely a pókerasztalnál, a megfáradt kalandorok pedig bármikor felkereshetik a városi szálló fizetős hölgyeit, ha egy kis 
társaságra vágynak. A Red Dead Redemption főszereplőjeként teljesen szabad kezet kapunk mindenben, még a küldetéseket is olyan sorrendben vehetjük fel, ahogy az nekünk tetszik, a történet pedig nem kevesebb, mint 20 teljes óráig lát minket vendégül ebben az izgalmas western világban.
A játékmenet során könnyen teljesíthető, ám annál izgalmasabb és változatosabb megbízások várnak ránk. A feladatok rendkívül hangulatosak, a játék minden percében visszaköszön egy emlék Clint Eastwood valamelyik filmjéből, olyan zseniális rendezés mellett, hogy arra legutóbb csak Sergio Leone volt képes. Nincs egy pillanat, amikor ne tudnánk teljesen odaadni magunkat a hangulatnak, még akkor is órákig elfoglalhatjuk magunkat, ha nincs semmi fogunkra való küldetés. A kocsmában például tudunk kártyázni, a farmokon sűrűn rendeznek patkódobáló versenyt, de lehet párbajozni és juhászkodni, illetve a helyi hivatal falán mindig lóg néhány körözési poszter is, melyeknek köszönhetően egy kevés mellékkeresetre is szert tehetünk. Érdekes, hogy bár egy hatalmas pusztaságot kell meghódítanunk, sosem vagyunk egyedül, utazás közben mindig van ugyanis a közelben egy lovas vagy egy szekér, de ha más nem, néhány vadállat. A mentéshez nem kell visszamenni a városi motelbe, akárhol rakhatunk táborhelyet, és akkor sem kell megijedni, ha gyaloglásra 
kényszerülünk, lovunk ugyanis egyetlen füttyentésre bárhol megjelenik. Hihetetlen jó élmény a sztyeppén végignézni a naplementét, de ha nem kedveljük a nagy túrákat, akkor is kedvünkre tesz a játék, két város között ugyanis utazhatunk vonattal, vagy postakocsival is, pár másodpercesre rövidítve így a szükséges időt.
Az akció egyszerűen fantasztikus. A fegyvertárunkban van kés, többféle pisztoly, és puska, sőt egyszer még egy kezdetleges gépfegyver is a kezünkbe kerül, amivel aztán oszthatjuk a meglepettségtől csak pislogó ellenfeleket. Nagyon izgalmas, hogy van fedezékrendszer is a játékban, így végre mi sem vagyunk golyóállóak, oda kell tehát figyelni, hogy mit csinálunk a terepen. Hősünk dead eye képességének köszönhetően bármikor lelassíthatjuk egy kis időre a játékot, egyenként megjelölve minden áldozatunkat, a legjobb speciális eszközünk viszont a lasszó, amivel nem csak vadlovakat, és farmerlányokat foghatunk be, hanem gengsztereket is. Ha elkapunk egy körözött bűnözőt, akkor nem muszáj megölnünk, elég ha kilőjük a kezéből a pisztolyt, majd mikor elkezd menekülni, utána dobjuk a lasszót, megkötözzük őt, feltesszük a ló hátára, és már mehet is a dutyiba. De ha már az igazságszolgáltatásnál 
tartunk, meg kell említeni, hogy mi sem vagyunk sérthetetlenek, ha ártatlanokra lövöldözünk, akkor megjelenik a sheriff, és bár elmenekülhetünk, a fejünkre kitűzött vérdíj növekvésével ez egyre nehezebb lesz.
A grafika nagyon szép, még sosem láthattunk ennyire részletesen, és szépen kidolgozott western játékot, a Grand Theft Auto IV-et is hajtó RAGE Engine egyre jobb lesz. A környezet csodálatos, minden tekintetben első osztályú lett, a szereplők életre keltése tökéletes, a lovaglás zseniális, még az Assassin’s Creed II-t is lealázza, egyedül talán csak a fakó karakterek, és a szürkületi félhomály az, amit fel lehet hozni a játék rovására, de ezek tényleg nem olyan dolgok, ami miatt sokáig lehetne bánkódni. A hangok ugyanilyen szuperek, a szinkron nagyon jól sikerült, kezdve a sejtelmesen mély hangú főhőstől, a mindig artikuláltan, kimérten társalgó cowgirlön keresztül, egészen az alkoholista sírásóig, minden színész profi munkát végzett. De ugyanilyen jók az effektek is, a patadobogás valósággal lüktet az ember mellkasában, a lövöldözés pedig minden golyónál kiugrasztja a szívünket a helyéről, és 
akkor még nem beszéltünk a zenéről, mely bár sajnos nem sűrűn csendül fel, de egy kis túlzással még Ennio Morricone klasszikusaihoz is felér.
A játékélményről valószínűleg nem kell sokat beszélnünk, az előző oldalak mindent elárultak a Red Dead Redemptionről: egyszerűen beleszerettünk a játékba, minden porcikájában imádjuk, és ezt nem félünk kimondani sem. Egy kőkemény spagetti westernt kaptunk, eszméletlen jó hangulattal, és soha meg nem unható kalandokkal, és bár az alaptörténet a társai ellen forduló ex-banditával finoman szólva is lapos, amit ebből kihoztak, az valósággal túlszárnyalja minden elképzeléseinket.
Rossz jellemzőt keresve se nagyon találnánk, bár annak nem örülünk, hogy a játék, akárcsak anno a GTA IV Playstation 3-on, csak 640p-ben megy, ami valljuk be elég nagy csalódás. Persze még a PS játékosok is jobban jártak, mint a számítógépet használók, hiszen a kezdeti hírekkel ellentétben nem készült Windows átírat, bár még nem szabad feladni a reményt, a Grand Theft Auto IV portját is sokáig tagadták, aztán mégis megjelent a játék. S ha már így elkezdtük gyűjteni a negatívumokat, akkor egy halvány zárójelben említsük még meg az 
achievementeket is, mi az első három óra után is csak 10G-t kaptunk, persze a játék legalább tízszer ennyi időre lett tervezve, az azért nem a legjobb motiváló, ha a kalandok előlendítésén túl sokadik teljesítésre se kapunk semmi elismerést a profillapunkra.
Természetesen nem csak egyjátékos, de multiplayer része is van a Red Dead Redemptionnek. Online módban egy nagy, nyitott világban kalandozhatunk szabadon, lehet többek közt free for all, és CTF meccseket szervezni, bandita rejtekhelyeket támadni, vadászni, de van mindenféle közösségi elfoglaltság is, ami ha egyszer beszippant valakit, akkor tuti nem enged jó ideig. Mindezzel pedig még mindig nincs vége a western életérzésnek, hamarosan ugyanis jön egy új achievementeket és trófeákat is tartalmazó, co-op DLC, ami nem kevesebb, mint hat darab, ketten végigjátszható küldetéssel bővíti a játékot. Ezen felül van egy PS3 exkluzív mini-kiegészítő is, ami új ruhákat, és egy rejtekhelyeket nyit meg.
John Marston története minden tekintetben zseniális lett, egy olyan életre szóló élményt ad, mint a Vice City, a Warcraft, vagy hogy ne említsek nagyon régi játékokat, például az Alan Wake. Igazi Rockstar minőséget kaptunk, az átalakuló amerikai társadalom egyéni és sosem látott világa elevenedik meg előttünk a képernyőn, olyan hangulattal körítve, ami még a hasonló stílusú Gun, és Call of Juarez játékokat is visszakézből csapja pofon. Aki teheti, az azonnal szaladjon el a boltba, és vegye meg a Red Dead Redemptiont, és érdemes elgondolkozni a Limited Edition-ön is, hiszen jár hozzá egy új ruha, egy kőkemény, szélsebesen vágtató paripa, egy aranyozott fegyver, és egy zenei CD is. A vitrinben a helye!
(forrás: ipon.hu)