Nem sok olyan sorozat van a játékvilágban, ami látványosan őrizné kuriózum jellegét, hisz ahogy változnak az idők, úgy cserélődnek az igények is. Néhány kivétel viszont talpon tud maradni, mert pont olyan űrt tölt be, melyet semmi más nem vállalhat. Ilyen az ArmA sorozat is, melynek tavalyi, második epizódja új dimenzióba emelte a katonai szimulátorokat. A realizmusra való maximális törekvés olyan programot alkotott, ami azóta is megemészthetetlen maradt a konkurenciának, s mivel a pénztáraknál is jól szerepelt, a cseh Bohemia nekilátott a most debütált küldetéslemez elkészítésének.
A közel-kelet csodája
Az Operation Arrowhead egy önmagában is futtatható, úgynevezett stand-alone kiegészítő. A történet ezúttal eltávolodik Csernarusz kelet-európai erdeitől, és a közel-kelet fiktív Takisztánjába helyezi a cselekményt. A nyilván Afganisztánról mintázott országot Aziz tábornok tartja rémuralma alatt, aki azon felül, hogy kísértetiesen emlékeztet Szaddam Husszeinre, még pofátlanul lerohanja az olajhatalom Karzegisztánt is. Ezt a szörnyű tettet az 
USA hősei persze nem nézhetik tétlenül, így velünk együtt katonák százait vezénylik a kopár terepre, hogy helyreállítsák a törékeny békét. Oké, tudom, ez nem egy olyan sztori, amiért Oscar jár, de mivel jórészt a valóságból merít, azt hiszem, ezúttal eltekinthetünk nyilvánvaló nevetségessége felett. Már csak azért is érdemes így tenni, mert a játék abszolút független a forgatókönyvtől, az egész csak alibi végett van jelen.
Ami itt igazán lényeges, az új terep, Takisztán, ami egy sivatagos, gyér aljnövényzetű ország magas hegyekkel és állandó napsütéssel. Az arab világ szegényebb régióból ügyesen merítő pálya hatalmas (bár szerintem kisebb, mint Csernarusz volt), atmoszférája pedig az első perctől magával ragadja a téma kedvelőit. Mindenfelé kisebb falvak rejlenek, melyek apró kőházai között sosem tudni, ki híve Aziznak és ki nem, a barátságtalan táj pedig egész más játékstílust követel, mint az erdős, európaias helyszínek. A magam részéről nagyon örültem Takisztánnak, egy küldetéslemeztől azért nem semmi az ilyen méretes újdonság (legalábbis manapság, a DLC-k korában).
Mi változott?
Az új terepet és sztorit már kitárgyaltuk, lássuk a játékmenetet! Ugyan a kevés fa és tereptárgy miatt többet fogunk hasalni, az ArmA II alapjai nagyjából változatlanok maradtak. Most is sorban kapjuk a küldetések feladatait, 
melyeket egységünk kötelékében oldunk meg, és a realizmus ezúttal is rátelepszik a játékélményre, mégis van pár apróság, ami élvezetesebbé teszi az egyszemélyes kampányt. Az ArmA II szuper szimulátor, ezt nem lehet kétségbe vonni, de azt sajnos el kell ismerni, hogy a megjelenésekor nem tudott nyitni a frissebb közönség felé. Beletanulni irtó nehéz volt, ha pedig valaki mégis vette a fáradtságot, a programhibák és az időnként unalmas missziók előbb vagy utóbb, de biztosan elvették a kedvét. Szerencsére a Bohemia még időben észbe kapott, és a csapat most igyekezett egy sokkal akciódúsabb, "in medias res" stílusú kampányt teremteni. Nincsenek üresjáratok, hosszas várakozások vagy unalmas részek. Mindig történik valami, ami fenntartja az érdeklődésünket, a nehézségi szint pedig ezúttal sokkal elfogadhatóbb.
Megijedni persze nem kell, ez nem azt jelenti, hogy a játék nem elég élethű. A realizmus megmaradt, és bár az alap nehézségi szinten játszva egy-egy tapasztaltabb játékosnak már nem jelent gondot a program, a keményebb fokozatokra komolyan gyúrni kell. Az ellenséges AI nagyon okos, remekül céloz, kerít be vagy rejtőzik el, mi pedig kizárólag az ösztöneinkre és kiképzésünkre alapozva vághatunk vissza a hazai terepet élvező terroristáknak. Az 
igazat megvallva ezt a bohemia-féle egyszemélyes módot élveztem a legjobban az OFP: Red Hammer óta, reméljük hát, hogy az elkövetkezendő részek is hasonló szellemben íródnak. Maga a játékidő egyébként kevesebb, mint az ArmA II-ben (tapasztaltabbaknak olyan 8 óra), ám ha végeztünk, még van egy halomnyi különálló misszió, melyeket szintén érdemes kipróbálni, na meg a multi, ami meglehetősen felhúzza a csomag szavatossági értékét.
A küldetések felépítésével sincs semmi baj, noha kicsit sematikusak itt-ott. Mégis, mivel az Operation Arrowhead egy sandbox stílusban írt program, semmi sincs kőbe vésve, tehát ha valaki lezuhan a helikopterrel, amit a misszió elején rábíztak, még továbbmehet rosszalkodni, feltéve, ha túlélte a zuhanást. A járművek száma ezúttal is bővült, és az amerikaiak megszokott játékszerei mellé a második világháború ezeréves relikviái is be lettek sorozva. A csóró rezsim még most is T-34-es tankokkal igyekszik ellenállni az amerikai szuperfegyvereknek, így aki évek óta vár egy ilyen járgány elkötésére, most örülhet.
Mi nem változott?
Nos, ez a szekció már nem lesz olyan vidám, mint a korábbiak. Ugyan az Operation Arrowhead fele annyi hibától nem nyög, mint nagytestvére egy évvel ezelőtt, akadnak bugok dögivel, hogy megkeserítsék a bakák így sem könnyű életét (vagy halálát). Fagyások, hirtelen szaggatások, 200-as ping vagy windowsos hibaüzenet... hát igen, a 
Bohemia le se tagadhatná, hogy az ő termékükről beszélünk. Sajna az AI is kiegyensúlyozatlan. Az ellenfél mesterséges intelligenciájához mérve társaink zöldségeknek tűnnek, ami a második küldetés parancsnoki rangja alatt okozza majd a legtöbb fejfájást. Az utasításokat sokszor nem is hajtják végre, vagy elindulnak, de nem érnek oda a rossz útkereső algoritmus miatt. Ha már a parancsoknál tartunk, az irányítással sem vagyok megelégedve. Mivel szimulátorról beszélünk, érthető, hogy bonyolultabb a megszokottnál, efféle pilótavizsgás rendszert viszont nem vártam volna a sok javítás után. Nem elég, hogy rendre rosszat nyom az ember, de a sok különböző jármű vezetését sem könnyű fejben tartani.
A többjátékos mód nem sokat változott, egyedül talán a különböző szerverek betegebbnél betegebb szabályai teszik érdekessé a dolgokat. No nem mintha ez baj lenne, az ArmA II legendás multival bírt, de akárcsak ott, itt is elkél majd egy kis finomhangolás. Addig is tessék szorgalmasan gyűrni a játékhoz mellékelt pályatervezőt, melyhez, ha megvan az alapjáték, az ArmA II összes felszerelése is dukál. Akik ismerik az elvakult rajongók 
fanatizmusát, már most készülnek az öbölháború legbrutálisabb összecsapásainak hű modellezésére, vagy Irak megszállására. Hiába, a Bohemia mindig is szerette a moddereket.
Technikai fronton sincs nagy forradalom. Az ArmA II grafikus motorja ma már kevésbé tűnik erőforrás igényesnek, mint anno, igaz, szépsége is megkopott az idő vasfoga miatt. A textúrák jók, a fény-árnyék megoldások nem rosszak, a részecske effektek viszont már kifejezetten közepesen néznek ki. Ha azonban az összhatást és a hangulatteremtő faktort nézzük, meg lehetünk elégedve a Bohemia saját engine-jének teljesítményével. A gépigényről egyébként érdemes tudni, hogy a játék szereti az erős processzorokat. A tesztgépen (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; Radeon HD5770; 6 giga RAM) olyan 30 fps körül értéket futott 1920x1080-as felbontás és Very High beállítás mellett, közepes látótávolsággal.
Summarum
Az Operation Arowhead egy remek küldetéslemez, ami ráadásul viszonylag alacsony áron kínálja az ArmA II egy kiforrottabb játékélményét. Azok, akik szeretik a sorozatot, ruházzanak be rá minél előbb, akik pedig nem mertek belépni a katonai szimulátorok rideg és ijesztő világába, most az egyszer tehetnek egy próbát. Az ArmA II bugjait kb. fél évvel a megjelenés után már kijavították, itt pedig nincs annyira sok, szóval nem várható ilyen hosszú patch-cselési folyamat, a gépigény pedig megszelídült az elmúlt esztendőben, szóval emiatt sem kell idegeskedni. Remélem, a harmadik rész is hasonlóan nagy ugrást jelent majd.
(forrás: ipon.hu)