Szombaton esküvőt csináltunk egy fiatal, ámde kiterjedt és színes kapcsolati hálóval rendelkező párnak egy Hajdú-Bihar megyei kisvárosban. Az előkészületekre nem érdemes sok szót vesztegetni, de maga a buli fergeteges volt, ennyit rég röhögtem.
Sörsátorban dolgoztunk. Kezdődött úgy, hogy épp dohányzunk a sátor mellett, amikor látjuk, hogy megérkezik a két busz a vendégekkel. A vőlegény igen széles mozdulattal, két whiskysüveggel a kezeiben lezuhan a buszról, integet a többi szédületes hangulatban lévő haverjának és elindulnak a sátor felé. Hömpölyög a száz ember, és akkor látjuk, hogy a parkolóban, a buszban maradt három ember - a menyasszony meg két frakkos faszi. Ott gyömködték a lányt nagy lendülettel, aztán hirtelen slicc felhúz és szaladnak a többiek után. Hallottam már ilyenről, de ha nem látom, nem hiszem el. No, leülnek, welcome-pálinka a megbeszéltek szerint a kézben. Mondjuk őszintén szólva annak a faszinak, aki a szája mellé öntötte a piát, mert olyan matt volt, már felesleges lett volna adni, de esküvőn az ilyen téma ugye tabu, úgyhogy csak hordtuk rá a cefrét egész este és húzogattuk a strigulákat.
Felfigyeltünk egy igen színes személyiségre. Tupírhaj, mindkét fülben kis karika fülbevaló, türkizzöld zakó lila béléssel az ujjánál feltűrve, fekete ing, aranyszínű nyakkendő, rajta egy Káró Király-kártya mintájú hímzés. A csávó volt a vőfély. Vele volt a legkevesebb gondunk egész este, mert nem evett, nem ivott semmit. A forma a belépéstől számított 10 másodpercen belül lehuppant egy székre és lehorgasztott fejjel elaludt. Minket ez nem zaklatott fel különösebben, de a vőlegény, aki amúgy civilben megélhetési utcai harcos, kicsit felhúzta magát. Megpróbálta keltegetni a nyolcvanas évek elejének nagykövetét, aztán dühében két olyan combost rárúgott a gyerekre, hogy leszakadt róla a nadrág egyik szára és leesett a székről, de ettől sem ébredt fel, így a vőfélyi feladatok ellátása a zenét szolgáltató és eddigre már hetvenezer forint értékű röviditalt elfogyasztó "Hajdú Vegas Yampee Band" (a turnébuszukra volt felírva, onnan tudom) zenekar frontemberére maradt. A húrok közé is csaptak, zseniális volt. Először a képhibán röhögtünk, a gitáros forma a szóló közepén leemelte a hangfalról a söröspoharát és rágyújtott egy cigire, eközben a szóló hibátlanul ment tovább. A vendégeknek mondjuk mindegy volt, pörögtek, mint dervis a homokviharban, leszarták a látványt. Mi feküdtünk a röhögéstől. A következő komoly show-elem a Dire Straits Twisting by the pool című száma volt. A faszi egy szót nem tudott angolul, ott dünnyögött, a refrénnél pedig elkezdte a viccbe illő frázist, miszerint: "disztingválj apu"... Hát én menten eldobtam hat korsó sört. Haza akartam menni.
Volt egy pszeudo-olasz srác a vendégek közt, aki elkérte a mikrofont a zenészektől, hogy elénekelhesse a lassátemikántárét. A zenészek teljesítették ezt a nem túl bonyolult feladatot, majd a vendégekhez szóltak, a "Most figyelj apuskám, hol a puskám? Mucsosz gársziász az olasz fiatalembernek, mandzsáre, mandzsáre, következik a főfogás, miközben mi latinos mezőkre evezünk!".
A srácaim rutinos, ügyes felszolgálók, de most úgy röhögtek, hogy kettesével vitték ki a tányérokat a megszokott hat-hét darab helyett. Egyikük nadrágszárába beleakadt egy olyan nyolcévesforma kisgyerek és elkezdte cibálni azt. Srác megáll, a kisgyerek pedig a következő szöveget ereszti el: "Hé pincér, nekem rántott húst ne hozzál, mert kinyírlak, érted?!" Hát most nekem nem szokásom más gyerekét nevelni, de azért leültettem és a fülébe dünnyögtem, hogy mindjárt hozok neki húsz darab rántott csirkecombot, és ha nem eszi meg, megtömöm vele. Innentől úgy ült ott és ette a rántott husit, mint a kisangyal.
Na lényeg az, hogy a kaja lement, a menyasszony pedig észrevette, hogy a buszos túra következményeként túrófoltos a harisnyája, a cipője meg a lábszára. Lesből néztük, hogy hogy próbálja véletlen magára önteni merőkanállal a gombakrémlevest, aztán egy fiatal kollégám megszánta és egy botlás következményeként ráöntött olyan három tányérral. Olyan hálát még arcra kiülni nem láttam. A vőfélynek közben valahogy alvás közben előkerült a nevéhez méltó, 30 centis dákója. A vendégek közül a 16 év alattiak úgy fotózkodtak vele nagy kuncogás közepette, mint amerikai gyerek az életnagyságú Donald kacsával Disneylandben.
Hajnal kettő fele elkezdett kidőlni a társaság. Mi már szedegetjük le az asztalokat, amikor egyszer csak azt halljuk, hogy "ALL IN!", rögtön utána pedig oltári csörömpölés. A vőfély felébredt, azt hitte, hogy pókerasztalnál ül, és betolta középre, vagyis le az asztalról, az összes előtte levő üres poharat meg üveget. Erre megjelent a vőlegény és két olyat levert a formának, hogy az megint elájult. Míg a földön fekvő, hatástalanított ellenséget rugdalta a vőlegény, mondtuk neki, hogy nincs semmi tragédia, ezek csak poharak. Ő csak nem hagyta abba; aztán utólag kiderült, hogy a balhé oka az volt, hogy elcibálta a sátor mögé megdugni a friss feleségét, de az asszony seggére rászáradt a bugyi, ő meg a részeg agyával a száraz gempa és a vőfély kétes hírneve nomeg előcsapott farka között látott - amúgy más esetben nem alaptalanul - összefüggést. Kilépőnek még kértük a zenekart, hogy játsszák el nekünk a Boney M-től a Hopp te zsigát, ők pedig rutinos vendéglátós zenészekként rögtön rázendítettek a nemlétező nótára. A Don't Cry for me Albertirsát inkább a következő alkalomra hagytuk, úgyhogy inkább összepakoltunk, felvettük a lóvét és hazajöttünk. Ha nem kapunk pénzt, akkor is megérte volna!